Csak mifelénk van ilyen "dögmeleg" télhez képest? Persze meg van ennek is a haszna meg a szépsége, de én bevallom, hiányolom a farkasordító hideget!

Amikor lefagy a lábujjad és az orrodat le lehetne törni a helyéről. Amikor a sok hótól nem látsz semmit, mert mindet a szemedbe fújja a szél. Amikor térdig süllyedsz a hóban és mikor beérsz a szobába azt érzed, hogy ég a lábad. Amikor 200 pulcsi van rajtad, de még úgy is fázol.

Vagy a nyugodt telet, amikor az ablakból bámulod elmélázva a hóesést, forrócsokival a kezedben, jót röhögve a szerencsétleneken, akiknek a hóviharban kell közlekedniük. 

Hóembert akarok építeni, hócsatát akarok vívni, térdig akarok járni a hóban!

Emlékszem, mikor kicsi voltam, fejmagasságig emeltünk hóvárat és abban mászkáltunk. Szánkóztunk  és hógolyóztunk kifulladásig. Anyáék zavartak be minket, nehogy elfaggyanak a tagjaink. Akkor nem érdekelt minket, ha fáztunk. Vagy amikor azt játszottuk, ki bírja tovább benntartani a fejét a hóban. Az volt csak az igazi izgalom!

Most mi van? Már kicsiny hidegben is fogvacogtatva sétálunk az utcán, várunk a vonatra arra panaszkodva: Miért van ilyen hideg?

Miért lettem ennyire puhány? Mert nem csak mások, én is így vagyok vele. Bár nyilván sokkal kellemesebb a hóban tapicskolni negatív 20 fokban, mint a vasúton ácsingózni, de akkor is. (Mégha ebben az évben nem is volt ily hideg az idő).

Rendes hideget szeretnék! Igazi telet!