Látom, ahogy az egyik elsős lakótársam már mennyire készen van a vizsgaidőszaktól. Napok óta alig alszik, most a vizsgája előtt már nekiesett az asztalnak, enni persze nem evett semmit,,,

Lusta vagyok, de vállalom! Egyszerűen én inkább megbukok, minthogy így legyek, hogy nem alszom, nem eszem és attól esek össze. Remélem, épségben visszaér. Mondtam neki, hogy ha visszajött, eszik rendesen, utána bedugom az ágyba. Mert ez így nem mehet tovább. 

Nem tudom, másoknak hogy lehet ennyi lelkiereje. Nekem sose volt, és nem is lesz. Csodálom őket, egyben félelemmel tölt is el ez az egész. Vagy csak én vagyok ennyire puhány, hogy nem tudnék éjszakákon át fennmaradni? Megeshet...

--------------------------------------------------------------------------------

Jó volt éjszaka egyedül aludni. A héten sokat voltam együtt a barátommal. Talán túl sokat is. Nekem sok egyedüllétre van szükségem. Ez van. És már ez miatt is kezdtem ideges lenni. Ha nincs meg a napi adagom, nagyon hárpia vagyok. És ez nem azért van, mert nem szeretek emberekkel lenni. Egyszerűen sok elvonulásra van szükségem, így vagyok összerakva. 

---------------------------------------------------------------------------------

Ő írta, hogy velem álmodott. Tegnap fenn volt egy órát chaten, de meg sem nézte az üzenetem. Most én írjak rá? Nem tudom, miért bolondult meg. Máskor egy hónapig sem beszéltünk, most meg egy hetet nem bír ki. 
Remélem, azért nem érti félre az üzenetet. Azt írtam neki, hogy írjon, mikor akar velem beszélni, akkor kidobom a pasim és az Övé leszek. Csak nem hanyagolom el a barátaimat, mert pasim van. Bár Ő azért kétségkívül a legérdekesebb "barátom". 

Nem tudom, mi lesz velünk. A pszichológus azt mondta, ez a "barátság" nem fog megmaradni. Főleg, hogy nem találkozunk. Bár ahhoz képest jól bírjuk. Másfél éve nem találkoztunk személyesen és mégis beszélünk még. Mondjuk azért töréntek érdekes dolgok ezen idő alatt. 

Bár nem is igazán tudnám leírni ezt a kapcsolatot. Mert átléptük mi már a barátság határát. Pl. a barátok nem szoktak csókolózni. Meg úgy mondani, hogy szeretlek. Bár Ő sose mondta. De én kimondtam. 
Vajon hogy fognak alakulni a dolgaink? Fogalmam sincs. Én nem szeretném elveszíteni. Remélem, nem is fogom. 
Csak mindig annyi gondolat kavarog a fejemben Vele kapcsolatban. Nem tudom, megint baj lesz-e, hogy beszélgetünk, közben pedig barátom van. Kétszer fogom elkövetni ugyanazt a hibát? Ezt sem tudom még megmondani. De jó lenne.