Nem bírok szembenézni a félelmeimmel. Pl. annyira félek már a vizsgán való bukástól is, hogy sorra tologatom a vizsgáimat. Ám ez már megszűnt, lassan nem tudom tovább halogatni őket. Ahogy egyébként mindent szoktam. 

Biztos nem csak nekem van ez a rossz tulajdonságom, hogy szeretem a végtelenségig halogatni a dolgokat. Bár ezt nem tudom, miért is szeretem ennyire. Mert a "rossz" dolgokon jobb lenne túlesni az elején. 
Normális esetben már túl kéne lennem a matek és fizika vizsgán. De nem. Még egyiket se voltam hajlandó megcsinálni. És így csak gyűlik bennem a feszültség. 

Kimondtam az sz betős szót a barátomnak. Csak nem tudom, hazudott-e a szám, vagy tényleg ezt érzem. Mert pár hete egy másik embernek is mondtam. Annak az embernek, akit úgy gondolok, életem szerelme, és mi még egyszer együtt leszünk. De akkor már örökre. Akkor mégis miért mondom ki ezt a szót másnak? Teljesen megvagyok zakkanva! Erre már nem tudok mást mondani. 

Egyre több dolgot bánok meg. Amit megtettem és amit nem tettem meg. Egyre többször támadnak irreális gondolataim, olyan dolgok iránt érzek késztetést, ami ütközik az elveimmel, a nézeteimmel, az eddigi életemmel. Miért van ez? Mikor szűnik már meg? 

Holnap, ha megyek a pszichiáterhez hátha nem lesznek sokan, és betudok surrani, hogy ezeket a gondolataimat megosszam vele. Hogy szinte naponta változik a hangulatom. Nekem sose voltak öngyilkos gondolataim, de nemrég betolakodott az agyamba. Ott van még az a sok nyugtató az üvegben. Csak lenyelem őket és kész...
A másik nap meg madarat lehetne fogatni velem. Dúl bennem az energia, azt hiszem, én vagyok/lehetek a világ királynője, mindenki más csak egy féreg. Ilyenkor vannak azok a gondolataim, hogy megcsalom a barátomat. Mert elvégre jó csaj vagyok, miért ne tehetném meg?

Vannak órák, amikor "normális" vagyok. Olyankor teszem a dolgom, vagy zenéthallgatok, írok. És nem zavarok senkit. De ez egyre ritkábban van. 

Talán azért jelennek meg boldogabb napjaimban a pániktünetek, mert félek, hogy elvesztem az irányítást és a gondolatok nem gondolatok maradnak többé...