Látom, ahogy az egyik elsős lakótársam már mennyire készen van a vizsgaidőszaktól. Napok óta alig alszik, most a vizsgája előtt már nekiesett az asztalnak, enni persze nem evett semmit,,,

Lusta vagyok, de vállalom! Egyszerűen én inkább megbukok, minthogy így legyek, hogy nem alszom, nem eszem és attól esek össze. Remélem, épségben visszaér. Mondtam neki, hogy ha visszajött, eszik rendesen, utána bedugom az ágyba. Mert ez így nem mehet tovább. 

Nem tudom, másoknak hogy lehet ennyi lelkiereje. Nekem sose volt, és nem is lesz. Csodálom őket, egyben félelemmel tölt is el ez az egész. Vagy csak én vagyok ennyire puhány, hogy nem tudnék éjszakákon át fennmaradni? Megeshet...

--------------------------------------------------------------------------------

Jó volt éjszaka egyedül aludni. A héten sokat voltam együtt a barátommal. Talán túl sokat is. Nekem sok egyedüllétre van szükségem. Ez van. És már ez miatt is kezdtem ideges lenni. Ha nincs meg a napi adagom, nagyon hárpia vagyok. És ez nem azért van, mert nem szeretek emberekkel lenni. Egyszerűen sok elvonulásra van szükségem, így vagyok összerakva. 

---------------------------------------------------------------------------------

Ő írta, hogy velem álmodott. Tegnap fenn volt egy órát chaten, de meg sem nézte az üzenetem. Most én írjak rá? Nem tudom, miért bolondult meg. Máskor egy hónapig sem beszéltünk, most meg egy hetet nem bír ki. 
Remélem, azért nem érti félre az üzenetet. Azt írtam neki, hogy írjon, mikor akar velem beszélni, akkor kidobom a pasim és az Övé leszek. Csak nem hanyagolom el a barátaimat, mert pasim van. Bár Ő azért kétségkívül a legérdekesebb "barátom". 

Nem tudom, mi lesz velünk. A pszichológus azt mondta, ez a "barátság" nem fog megmaradni. Főleg, hogy nem találkozunk. Bár ahhoz képest jól bírjuk. Másfél éve nem találkoztunk személyesen és mégis beszélünk még. Mondjuk azért töréntek érdekes dolgok ezen idő alatt. 

Bár nem is igazán tudnám leírni ezt a kapcsolatot. Mert átléptük mi már a barátság határát. Pl. a barátok nem szoktak csókolózni. Meg úgy mondani, hogy szeretlek. Bár Ő sose mondta. De én kimondtam. 
Vajon hogy fognak alakulni a dolgaink? Fogalmam sincs. Én nem szeretném elveszíteni. Remélem, nem is fogom. 
Csak mindig annyi gondolat kavarog a fejemben Vele kapcsolatban. Nem tudom, megint baj lesz-e, hogy beszélgetünk, közben pedig barátom van. Kétszer fogom elkövetni ugyanazt a hibát? Ezt sem tudom még megmondani. De jó lenne. 

Nem bírok szembenézni a félelmeimmel. Pl. annyira félek már a vizsgán való bukástól is, hogy sorra tologatom a vizsgáimat. Ám ez már megszűnt, lassan nem tudom tovább halogatni őket. Ahogy egyébként mindent szoktam. 

Biztos nem csak nekem van ez a rossz tulajdonságom, hogy szeretem a végtelenségig halogatni a dolgokat. Bár ezt nem tudom, miért is szeretem ennyire. Mert a "rossz" dolgokon jobb lenne túlesni az elején. 
Normális esetben már túl kéne lennem a matek és fizika vizsgán. De nem. Még egyiket se voltam hajlandó megcsinálni. És így csak gyűlik bennem a feszültség. 

Kimondtam az sz betős szót a barátomnak. Csak nem tudom, hazudott-e a szám, vagy tényleg ezt érzem. Mert pár hete egy másik embernek is mondtam. Annak az embernek, akit úgy gondolok, életem szerelme, és mi még egyszer együtt leszünk. De akkor már örökre. Akkor mégis miért mondom ki ezt a szót másnak? Teljesen megvagyok zakkanva! Erre már nem tudok mást mondani. 

Egyre több dolgot bánok meg. Amit megtettem és amit nem tettem meg. Egyre többször támadnak irreális gondolataim, olyan dolgok iránt érzek késztetést, ami ütközik az elveimmel, a nézeteimmel, az eddigi életemmel. Miért van ez? Mikor szűnik már meg? 

Holnap, ha megyek a pszichiáterhez hátha nem lesznek sokan, és betudok surrani, hogy ezeket a gondolataimat megosszam vele. Hogy szinte naponta változik a hangulatom. Nekem sose voltak öngyilkos gondolataim, de nemrég betolakodott az agyamba. Ott van még az a sok nyugtató az üvegben. Csak lenyelem őket és kész...
A másik nap meg madarat lehetne fogatni velem. Dúl bennem az energia, azt hiszem, én vagyok/lehetek a világ királynője, mindenki más csak egy féreg. Ilyenkor vannak azok a gondolataim, hogy megcsalom a barátomat. Mert elvégre jó csaj vagyok, miért ne tehetném meg?

Vannak órák, amikor "normális" vagyok. Olyankor teszem a dolgom, vagy zenéthallgatok, írok. És nem zavarok senkit. De ez egyre ritkábban van. 

Talán azért jelennek meg boldogabb napjaimban a pániktünetek, mert félek, hogy elvesztem az irányítást és a gondolatok nem gondolatok maradnak többé...

Arra gondoltam, nem csak itt a blogon, hanem egy füzetkében is megörökítem az ebben az évben történt eseményeket. Listát akarok vezetni arról, milyen új könyveket olvastam, filmeket néztem és zenéket hallgattam. Mindent meg akarok örökíteni erről az évről. Ezt nem tudom, miért érzem így, eddig sosem akartam ilyet. 
Hogy csak hirtelen felindulás lesz-e vagy be tudom tartani, az majd még kiderül. :)

El kellene már kezdeni tanulni. Különben nagyon rosszul fog esni a következő 1 hónap. Csak ülök és bambulom a gépet egész nap. Változtatni kéne. De úgy tűnik, valakinek noszogatnia kell, ha magamtól ennyire nem akarok értelmesebb dolgokkal foglalkozni a kockulásnál. De csak megjön az eszem. Maximum majd egy bukás után észhez térek. Bár inkább más észheztérítőt szeretnék.

Nagyon mennék már vissza Szegedre. Hiányoznak az emberek, a pasim, a város. Minden, ami ott van. De hétfőn korán reggel már utazom is, szóval már nem sokat kell kibírnom. Addig meg max. folytatom a sorozatnéző maratonomat. Ti hogyan töltöttétek az év első napjait? :)

Nem szeretem, amikor apa itt alszik az emeleten, a szomszéd szobában. Ilyenkor még zenét hallgatni se tudok normálisan. Most is fülessel nyomom. 

Ma se csináltam semmit. Jó képek és idézetek után kutattam, meg zenét hallgattam. Reggel majdnem összeestem. Eléggé alászállt a vérnyomásom. Biztos csak azért, mert melegfront lesz/van. Tudja fene. Meg ugye egy pánikbetegnek minden halálos betegségnek tűnik. Még egy fejfájás is. Az is majd szét szakadt egész nap. 

Arra gondoltam, nyitok egy külön oldalt a siránkozásomnak, vagy éppen felhőtlen jókedvem "tiszteletére". Mert van füzetes naplóm is, csak abba nem lehet olyan sok klasz dolgot beletenni. Hiába, a technika csodái engem is teljesen hatalmukba kerítettek. 

Az alább olvasható én is megcsinálom. Ahogy majd telik a bödön, talán ráébredek, hogy mennyi jó dolog történik velem, csak nem veszem észre...

Hali, immár 2013-ban. Szerintem még minimum márciusig 2012-t fogok írni mindenhová, ahová dátumot kell pingálni, de ezt már megszoktam. Még egyszer Boldog új évet mindenkinek!

Nagyon jól éreztem magam Kecskeméten. Tényleg. Az egyik gyóyszeremet elfelejtettem elvinni, de még élek, szóval ennek meg pluszban örülök. 

Degeszre ettük magunkat, sokat nevettünk. Viszont sokkolt, hogy párom egyből hozzájuk vitt. Én azt hittem, majd sétafikálunk együtt, aztán megyek vissza lakótársamhoz, erre hazavitt és még az anyukájának is bemutatott. Mikor közölte, kikerekedett a szemem. De kellemeset csalódtam. Azért bevallható, hogy az ember tart a párjának a szüleitől. De tényleg nagyon kedves az anyukája. Zongora tanárnő és imádja az ókori Egyiptomot. Ezért nagy piros pont jár neki. :)
Náluk is jól éreztem magam. Játszottunk egyet a gépen, majd felmentünk a szobájába. 

És arra jöttem rá, hogy ő lesz az én élő nyugtatóm. Mikor már csak fogja a kezem, akkor nyugodtabb vagyok, amikor vele vagyok elmúlik minden rosszullét és fájdalom. Még cigi nélkül is kibírtam 7 óra hosszán keresztül, ami nálam hatalmas dolog. Más embernél még nem éreztem hasonlót. 
Mindent meg fogok tenni, hogy ezúttal jó legyen ez a kapcsolat. Ha viszont megint szétmennénk, akkor tényleg csak barátoknak vagyunk jók. Ez majd még eldől. 

Tegnap este/ma éjjel csaptunk egy csajos partyt. De nem volt semmi nagy ugrabugra vagy ilyesmi. Ennek ellenére így is élveztem. Legalább nem itthon punnyadtam. Mert különben úgy is az lett volna. 

Az év első napja jól telt, remélem, a befejezése is jó lesz. Most lépek is vissza dumcsizni. Pápá! :D